Október 6.

Márai Sándor: Az ünnepekről

Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Ady Endre: Október 6.

Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadása,

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny e szentelt helyre,

Hol megváltott – hősi áron –

Becsületet, dicsőséget

Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi rózsa,

Hulló levél búcsú-csókja;

Bánat sir a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,

Tűzz reá a fényes égre,

Bús szívünknek enyhe fényed

Adjon nyugvást, békességet?

Sugáridon szellem járjon.

S keressen fel küzdelminkben

Az aradi tizenhárom.

A két idézet mindent elmond. 

Nem akartam ma semmit írni, aztán kaptam egy cikket, amely a választásokat követő napon írt blogomban is hangot kapott.  A kisebbségeket kihasználó megélhetési politikus-bűnözök itt élnek köztünk. De meddig még? A tisztességes többség (ha az még egyáltalán) miért nem tesz ezek ellen. Hogy ünnepeink tisztává váljanak, hogy magyarként élhessem meg azt a gyászt, amit egy örmény átérezni sem képes, hisz az ő népírtásában a magyarok is jelen voltak. (persze a képviselő asszonyok erről mit sem tudnak, hiszen még a történelmet sem ismerik) Akkor az örmény kisebbségi képviselő miért hordja a nemzeti színű szalagot a kocsiján. Várom a népszámlálást, és kívánom, hogy az uralkodó politikusaink takarékossági megfontolások mentén csak azon kisebbségeknek juttassanak állami támogatást, amelyek nyilvánosan felvállalják kisebbségi mivoltukat. Mindjárt kiderülne, hogy hazánkban mi vagyunk a kisebbség, így aztán senkinek sem kéne fizetni.

De ma méltósággal emlékezzük hőseinkre, gondolkodjunk el népünk sorsáról, az ellenük múltban, jelenben elkövetett bűnökről, bűnösökről.