Munka nincs, lehetőség nincs.Beszélgetve sokakkal megkérdezték, miért nem mész vissza Budapestre. Ott van munka, és lesz lehetőség. Menj! Miért nekem kell elmennem egy vízfejhez? Miért ne teremthetnék itt normális munkahelyet magamnak? Dolgozni akarok! Ezért aztán mindenhol utálatnak teszem ki magam. Ebben a városban akinek munkahelye van, csak sír-rí. Nem dolgozik. Ideje van sírni, nem dolgozni. Kizsákmányolják, nem tekintik embernek, 3-4 helyen kell dolgoznia, hogy megéljen. Hát igen, biztos valamit jobban tud, mint én. Nincs hova és miből költeni. Ezért aztán sírni sincs időm. Most is csak azért írok, mert közben olvasom a sok polihisztor/álláshalmozó semmit tevését, és dühít, hogy ezeknek mi mindent kéne tenni, hogy ebben az országban rend legyen végre. Jelentkeztem ma 3 állásra. Ebből 1 felhív majd, hogy adjak el biztosítást, befektetési lehetőséget. Azt persze keresem meg kinek. Akkor majd kapok jutalékot, sőt még minimálbérre bejelenthetem magam. De mesélek, mert volt itt jobb is. Felhívott egy ember, hogy nagy üzletet ajánl. Már tudtam, hogy átverés és csalás van a dolog mögött. Végig hallgattam! Megfogadtam, hogy nem szakítom félbe, nem leszek udvariatlan. Hát lássatok csodát! Mert az ember valóban arról beszélt. Szóval, ha eladok egy gyémántot, és szólok még valakinek, hogy eladjon egy másikat, akkor... Szóval elképzeltem magam, ahogy a helyi járatos buszon megkérdezem a 70 éves nénit, hogy most így a húzóskocsiba beférne, nem tetszik egy szép tiszta dél-amerikai gyémántot? Hát mit mondjak, mulatságos lenne. Nagyon udvariasan elmondtam az embernek, aki szerintem nem több mint egy állástkereső, hasonszőrű, mint én, hogy nem mozgok ilyen körökben. Nem vesznek hetente gyémántot, sőt levegőt is ritkán. Szóval megint elengedtem egy lehetőséget... Erre mondja anyám, elmész az élet mellett. Tényleg ilyen tehetlen lennék? Tényleg vissza kéne mennem Pestre? Ez az ország ennyire központosított? Azért én itt élek és szeretem ezt a házat, meg különben is hova mennék. Se lakás, se semmi. Szóval maradok, és teszem azt amit lehet. Majd csak jön egy milliomos aki persze nem engem keres, de rám talál. Micsoda szép mese! Persze azért keresem a munkát, de hát hol sok a végzettségem, hol kevés. Hol a múltammal van gond, hol a jelenemmel. Azért mindig elmegyek az állásinterjúkra, hát ha egyszer azt mondják, igen maga kell. Megértem persze a munkaadót is. Miért is hinné el hogy valaki dolgozni akar. Aztán megijed, hogy úr Isten belelát a papírjaimba, mi lesz? Na mi? Dolgozom, úgy hogy neki több legyen. Mert nem lopok, hazudok, csak őszintén akarok élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése