Babits Mihály - 1883. november 26-án született Szekszárdon, erősen vallásos értelmiségi család gyermekeként Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, 1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára. Négyesy László stílusgyakorlatain ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányival. 1900-tól kezdett verseket írni, ekkor azonban még nem gondolt nyilvánosságra. Budapesten latin-magyar szakon diplomázott szerzett. Baján, Szekszárdon, Fogarason, Újpesten és Budapesten tanított. Első műveivel a Holnap című antológiában jelent meg (1908). Fekete ország című versével nagy botrányt kavart, mert Ady Fekete zongora c. művével egyetemben érthetetlennek találták. 1908-ban Itáliába utazott, és ekkor határozta el az Isteni színjáték lefordítását. 1909-ben jelenik meg első kötete (Levelek Iris koszorújából). 1911 folyamán jelent meg második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is). 1911-től az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezték át. 1912-ben kezdte a Dante-fordítást. Első korszakára az antik görög irodalom formáinak imitálása jellemző. Második korszakára - 1912 utáni verseire - a keresztény irodalom műfajainak, a zsoltárnak imitálása jellemző. 1913-ban jelenik meg fantasztikus regénye, A gólyakalifa. Egy verse ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal vádolták, fegyelmi indult ellene, elvesztette tanári állását, nyugdíjaztatta magát. 1916-ban megjelenik harmadik verseskötete, a Recitativ. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, az ellenforradalom után megfosztják ettől az állásától is. 1919-ben írta az 1990-ig cenzúrázott Szíttál-e lassú mérgeket című versét, amelyben a tanácsköztársaság jelszavait leplezi le, az ellentmondásokat tárja fel. A Magyar költő 1919-ben című versében mindenféle diktatúrától elhatárolja magát. 1920-ban Szabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal lefordítja Baudelaire-t. 1921 folyamán összeházasodik Tanner Ilonával. 1933-ban írja utolsó regényét, a hátborzongató antiutópiát, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom címmel. 1927-ben meghalt Baumgarten Ferenc, aki végrendeletében alapítványt hozott létre a rossz sorsú költők számára. A kuratórium elnöke Babits volt. 1929-től főszerkesztője a Nyugatnak. Lírájában egyre jobban látszott az egyre pesszimistább világszemlélete, amelyet csak fokozta, hogy gégerákot kapott. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta, miután nem tud beszélni, beszélgető füzetén keresztül érintkezik a külvilággal. Az erkölcsi felháborodás, a humánum féltése fordította szembe a fasizmussal. 1934-ben jelent meg Az európai irodalom története. 1938-ban írta a Jónás könyvét, majd 1939-ben a Jónás imáját. 1941. augusztus 4-én halt meg.
Badacsony - A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (9-2,5 millió éve) kezdett szárazulattá válni hazánk egy jelentős része, (a hegyek környéke) azonban az ország nagyobb részét továbbra is a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, beltengerré vált és alig sósvizű Pannon-tenger borította, amiben a szakaszos lassú süllyedés következtében igen vastag homok- és agyagrétegek rakódtak le. A tektonikus repedések mentén 30-40 km mélyből feltörő és a lerakódott rétegeken keresztül a felszínre jutó magmából ekkor (3-4 millió éve) keletkeztek a Balaton-környéki bazalt-vulkánok. A legidősebb kúp a Tóti-hegy, a legfiatalabb a 3,2 millió éves Csobánc, melynél alig idősebb a 3,3-3,45 millió évvel ezelőtt keletkezett Badacsony. A pliocén végén fokozatosan emelkedik az egész ország felszíne és levonul a Pannon-tenger.
A pliocént követő geológiai negyedkor második fele, a pleisztocén földtörténeti korszak (jégkorszak) éghajlati okokra vezethető vissza. Magyarország területét azonban sohasem borította a jégtakaró, hazánk ekkor is jégmentes (periglaciális) terület volt. A geológiai folyamatok ekkor sem szűntek meg, így a vulkánosság a külső erőkkel (víz, szél) együtt alakította ki a mai jellegzetes helyi felszínt. Ekkor, mintegy 21-22.000 évvel ezelőtt keletkezett több leszakadással a Balaton. A tanúhegyek (vulkánok) mai formája is erre az időszakra nyerik el jelenlegi formájukat: az évmilliókkal korábban a felszínre ömlött láva és hamu megvédte az alatta lévő puhább pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből ezek a puhább rétegek 100-200 m vastagságban lepusztultak. Ezt a folyamatot erősítette a Tapolcai-medence süllyedése és a környező hegyek emelkedése, ami napjainkban is tart. Az elmúlt 100 évben a Badacsony mintegy 22 cm-t emelkedett.
A Badacsonyt alkotó, a mélyből feltörő láva kihűlésével és egyidejű megszilárdulásával létrejött bazaltban sötét elegyrészek uralkodnak, egészében szürkésfekete kőzetet alkotva. A 438 m magas hegy szoknyájának kerülete 11 km, tetőrégiójának átmérője 1-1,5 km. Oldalát 280 m-es magasságig a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas laza, a Pannon-tengerből származó üledékek borítják, ettől magasabban szürke bazaltsziklák és kőfolyások, legfelül pedig erdők helyezkednek el. Az első tufaréteg 310 m-es szinten fekszik, melyet 50-80 m vastag bazaltréteg takar. Helyenként salakos bazalt található, melyet a folyékony lávában elnyelt rengeteg gázbuborék hozott létre, amelyek ugyan kiszabadultak belőle, de helyük megmaradt. Ettől olyan könnyű, hólyagos szerkezetű ez a típus. A bazaltsapka szélén található kőzsákok kialakulásának oka, hogy a repedésekbe folyt és télen megfagyott víz következtében kisebb-nagyobb szikladarabok leváltak és a mélybe zuhantak, ahol növénytelen, mozgó sziklatörmeléket alakítottak ki. A repedésmentes részek ellenállóbbak, de előbb-utóbb ezek is leválnak és mögöttük elkezdődik az új kőzsákok kialakulása majd pusztulása. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a teljes bazaltsapka el nem kopik. A hegytetőt vályogos barna erdőtalaj takarja. A kőzetmálladékkal keveredő lejtőtalaj ideális terep a szőlőtermesztéshez.
A pliocént követő geológiai negyedkor második fele, a pleisztocén földtörténeti korszak (jégkorszak) éghajlati okokra vezethető vissza. Magyarország területét azonban sohasem borította a jégtakaró, hazánk ekkor is jégmentes (periglaciális) terület volt. A geológiai folyamatok ekkor sem szűntek meg, így a vulkánosság a külső erőkkel (víz, szél) együtt alakította ki a mai jellegzetes helyi felszínt. Ekkor, mintegy 21-22.000 évvel ezelőtt keletkezett több leszakadással a Balaton. A tanúhegyek (vulkánok) mai formája is erre az időszakra nyerik el jelenlegi formájukat: az évmilliókkal korábban a felszínre ömlött láva és hamu megvédte az alatta lévő puhább pannon homok és agyag rétegeket a szél és csapadék eróziójától, miközben a környezetből ezek a puhább rétegek 100-200 m vastagságban lepusztultak. Ezt a folyamatot erősítette a Tapolcai-medence süllyedése és a környező hegyek emelkedése, ami napjainkban is tart. Az elmúlt 100 évben a Badacsony mintegy 22 cm-t emelkedett.
A Badacsonyt alkotó, a mélyből feltörő láva kihűlésével és egyidejű megszilárdulásával létrejött bazaltban sötét elegyrészek uralkodnak, egészében szürkésfekete kőzetet alkotva. A 438 m magas hegy szoknyájának kerülete 11 km, tetőrégiójának átmérője 1-1,5 km. Oldalát 280 m-es magasságig a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas laza, a Pannon-tengerből származó üledékek borítják, ettől magasabban szürke bazaltsziklák és kőfolyások, legfelül pedig erdők helyezkednek el. Az első tufaréteg 310 m-es szinten fekszik, melyet 50-80 m vastag bazaltréteg takar. Helyenként salakos bazalt található, melyet a folyékony lávában elnyelt rengeteg gázbuborék hozott létre, amelyek ugyan kiszabadultak belőle, de helyük megmaradt. Ettől olyan könnyű, hólyagos szerkezetű ez a típus. A bazaltsapka szélén található kőzsákok kialakulásának oka, hogy a repedésekbe folyt és télen megfagyott víz következtében kisebb-nagyobb szikladarabok leváltak és a mélybe zuhantak, ahol növénytelen, mozgó sziklatörmeléket alakítottak ki. A repedésmentes részek ellenállóbbak, de előbb-utóbb ezek is leválnak és mögöttük elkezdődik az új kőzsákok kialakulása majd pusztulása. Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a teljes bazaltsapka el nem kopik. A hegytetőt vályogos barna erdőtalaj takarja. A kőzetmálladékkal keveredő lejtőtalaj ideális terep a szőlőtermesztéshez.
A Badacsonyon különböző éghajlati zónák találkoznak; itt húzódik a mérsékelten nedves-mérsékelten hűvös, továbbá a mérsékelten száraz-mérsékelten meleg klíma határa. A két típus jelenléte különösen szembetűnő a hegy átellenes oldalain: míg a déli, délnyugati részek szubmediterrán vonásokat mutatnak, addig az északi lejtőkön atlanti hatás érvényesül. Az évi csapadékösszeg 650 mm körüli, de az uralkodó széliránynak kitett északnyugati tetőrészeken megközelíti a 700 mm-t. A verőfényes déli lankákon a napsütéses órák száma meghaladja a 2000-et, lehetőséget teremtve az évezredes szőlőkultúrának.
A badacsonyi bazaltbányászat a XIX. század végén kezdődött, amikor a tomaji részen a falu határáig lenyúló kőomlások anyagát hasznosították. 1900-1905 között kisebb kőfejtőkben időszakos termelés folyt a legjobb minőségű kőzetanyagot adó részeken. A rendszeres, részben gépesített bányászat csak a balatoni vasút építése során kezdődött meg 1909-10-ben. Az első bányaudvart a 270 m-es szinten nyitották meg, ahonnét drótkötélpályával szállították az anyagot a badacsonytomaji vasútállomás melletti zúzóüzembe. A készlet elfogyásakor kiderült, hogy addig csak az omlások anyagát termelték, ezért 315 m-en alakították ki a végleges bányaudvart, ahol aztán egészen 1950-ig folyt a bányászkodás. Az 1930-as években az ország legtöbbet termelő bazaltbányája volt Badacsony. Az első világháború után megnövekedett a Balaton és környékének üdülőszerepe, ezért az idelátogató turisták már a kezdeti időkben felemelték szavukat a tájat csúfító bányászkodás ellen. Az 1950-es évek elején a tomaji részen teljesen megszűnt a termelés, áttelepítették a tördemici bányába. Ebben az egyre fogyó jó minőségű bazaltnak is szerepe volt, gazdaságtalanná vált a kőfejtés. 1964 végén mindennemű bányászati tevékenységet megszüntettek a hegyen. A bányák bezárása óta eltelt négy évtized alatt a legtöbb itt őshonos sziklai növény megfelelő élőhelyet talált a bányafalakon. Erre legszebb példa a sziklai ternye tömeges visszatelepülése.
A perm időszak vöröskő szikláiból alkotott Örsi-hegy tömbje a Badacsony közvetlen közelében, attól keletre emelkedik, melynek kőzete úgy alakult ki, hogy 260 millió évvel ezelőtt egy ősi folyórendszer rakta le több száz méter vastagságban kavicsos, homokos, agyagos hordalékát. A félsivatagi körülmények között képződött jellegzetes Balaton-felvidéki kőzetnek ez a legnyugatibb felszíni előfordulása. Vörös színét a kvarcszemcséket bevonó vasásványok okozzák.
Régészeti kutatások szerint a Badacsony oldala már a kelták idejében lakott volt, de kora vaskori bronzleletek is felszínre kerültek a régészeti és bányászati feltárások során. A kelták idejében már ismert volt a szőlőművelés, majd i.sz. 92-ben Domitianus római császár (a birodalom több más területéhez hasonlóan, az itáliai szőlőtermelők érdekeinek védelmében) az itteni szőlőket kivágatta. Probus császár ide telepített veteránjainak újból engedélyezte a szőlőtermesztést 282-ben. A Badacsonyt és környékét a honfoglalás idején a Vérbulcsú-Lád nemzetség szállta meg, ennek emléke él a hegy délnyugati oldalán lévő Badacsonylábdi helységnévben. A hegy keleti oldalán lévő lakott település neve a Tomaj nemzetségre utalva Tomaj lett. Ez a helységnév a környéken máshol is előfordul, pl. Lesencetomaj, Cserszegtomaj. Írásban először 1317-ben említik Tomajt. A XVIII-XIX. században kezdett Badacsony és az itt termő bor ismertté válni, ami elsősorban a javuló közlekedési viszonyoknak volt köszönhető. A XVIII. századtól pontos feljegyzéseket vezettek; kinek mekkora birtoka volt, mennyi bora termett. Ezekből az is kiderül, hogy milyen szakszerűtlenek az ültetvények, még csak nem is ültették sorba a szőlőtőkéket.
Az első világháború alatt, ill. az azt követő időkben a legnagyobb szőlőbirtokkal rendelkező Eszterházy-uradalom olasz hadifoglyok szaktudására támaszkodva kezdi meg kialakítani a máig látható, hatalmas kőbástyákkal megtámasztott teraszrendszert, melyeken maximálisan sikerült kihasználni a hegy különleges klimatikus tulajdonságait. Az olasz hadifoglyok kezét dicséri, hogy ezek a falak máig is állnak. A Badacsonyt övező jó hírnévnek negatív következményeként ebben az időben kezdtek felaprózódni a szőlőterületek. A második világháborút követő időszakban a nagybirtokokat államosítják, létrejön az állami gazdaság, így az ültetvények megmenekülnek a további felaprózódástól. A szőlőket átalakítják, alkalmassá teszik a gépi művelésre. Sajnos azonban nem csak az ültetvényeket alakították át, hanem magát a termőhelyet is. A lankás domboldalakon hatalmas teraszokat alakítottak ki, amelyekkel végérvényesen megváltoztatták a terület mikroklímáját, legyalulták az évezredek alatt kialakult termőréteget.
Bajcsy Zsilinszky - Bajcsy-Zsilinszky Endre Kálmán (Szarvas, 1886. június 6. – Sopronkőhida, 1944. december 24.) politikus, újságíró. A II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Zsilinszky Gábor öccse. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Békéscsabán családja és a demokrata parasztvezér, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiéleződött a viszony. Ennek következtében 1911. május 14.-én egy vita során – Gábor bátyja védelmében – Áchimot lelőtte. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment és Árva vármegyében főispáni titkári állást töltött be. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918 novemberében a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat című fajvédő lap főszerkesztője lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából és részt vett a Fajvédő Párt megalapításában. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs című lapját, amely fórumot adott József Attillának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. március 15-től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság című hetilapot, amely a náciellenes szellemi és politikai ellenállás harcos orgánuma volt. Politikai fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1935-ös év, amikor az országgyűlési választások idején pártszövetségre lépett az októbristákkal és a polgári radikálisokkal. Gömbös kíméletlen csendőrterrorral megakadályozta, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erők tömörítése érdekében 1936-ban pártja fuzionált a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője. Publicisztikai tevékenységét akkor a Független Magyarország című hétfői lap főszerkesztői tisztében, valamint a Magyarország című napilap hasábjain végzi. Idejében felismerte, hogy a német veszéllyel szemben szükség van a Dunamenti kis népek összefogására. Ezért 1940 februárjában Belgrádba utazott és vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt a baráti együttműködésről. A II. világháború időszakában parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a magyar kormányok németbarát kül- és reakciós belpolitikáját, harcolt Magyarországnak a háborúból való kilépése érdekében és követelte a délvidéki tömegmészárlásért felelősök szigorú megbüntetését. 1941 karácsonyán cikket írt a Népszavába, főszerkesztője lett a Szabad Szó című antifasiszta hetilapnak, 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába és részt vett a március 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében. Kapcsolatba került a szociáldemokrata és kommunista párt képviselőivel, kiállt a politikai és faji okokból üldözöttek védelmében, tanúvallomást tett Schönherz Zoltán és a kommunisták hazafisága mellett. 1943 júliusában megszerkesztette a kisgazdapárt háborúellenes és demokratikus újjászületést valló programját. Végül a polgári politikusok közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres ellenállási harc vállalásáig. 1944. március. 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. október 11-én kikérte a Gestapótól, és október 15-én szabadon bocsátotta. 1944. november elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. November 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék emberei illegális lakhelyén elfogták és Kiss Jánosékkal együtt a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Mentelmi joga miatt Budapesten kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és december 24-én Sopronkőhidára szállították. Miután a nyilas ogy. kiadta őt a fasiszta katonai bíróságnak, december 23-án kötél általi halálra ítélték és december 24-ének reggelén kivégezték.
Bakony - A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja. A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekinthető a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is. Északi-Bakony Ez a tájegység három további részre tagolható: 1. Magas- vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-hajag 646 m, Papod 644 m). 2. Keleti-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m). 3. Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed. Déli-Bakony A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m).
Balaton - Magyar elnevezése a szláv "blato" (mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent.
Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben, mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. A szélerózió mellett tektonikai mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások (földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.
A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt cserélődik ki. Vízgyűjtő területe 5180 km², Fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik.
A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius (lásd Galerius) római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a XIX. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg.
A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
Bányász – bányamunkás: A bányában foglalkoztatott fizikai dolgozó (vájár, csillés, bányakőműves, bányaács, bányalakatos) általános elnevezése.
Bányász himnusz
Szerencse fel, szerencse le;
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít, reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít, reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!
Barackfa - , a mandulafélék fája vagy cserjéje, majd a szilvafa (Prunus L.) algénusza. Levele hasítatlan, széles, fűrészelt; virága lombfakadás előtt nyílik, fehér v. pirosas, gyümölcse csonthéjas, bársonyszőrös, az összeforradás helyén barázda vonul végig, csonthéja sima, élezett. Az A vulgaris Lam. (Prunus Armeniaca L.) kopasz, 3-4 m magas fa, levele tojásdad v. szív alakú, kétszer fűrészelt, levélnyele mirigyes, gyümölcse kurta nyelű, gömbölyű, narancsszínű, a napsütött oldalán piros. Húsa sárgás, leves, túlérve gyakran lisztes s ekkor ízetlen, azért a gyümölcsét nem kell sokáig a fán hagyni, sőt jobb ízű, ha keményen leszedve néhány napig pihen. Csonthéjában édes vagy keserű magja van. A Kajszi hazája hihetőleg Közép-Ázsia és Kína. Vad állapotában sehol sem ismeretes. Rómába Nagy Sándor idejében Örményországból hozták, Plinius Armeniaca mala-nak (örmény alma) nevezte; ebből támadt a Kajszi hamis latin neve. Meleg klímát szeret, azért Szíriában jobb, mint Európában, sőt ott az őszi baracknál is jobb. Ellenben zordonabb éghajlatot inkább eltűr, mint az őszi barack, s még Németország É-i részén is meglehetős jól kitelel. Mintegy 20 fajtája van, s majd fa alakján, majd lécezeten (Spalier) termesztetik, de a fán termő gyümölcse jobb ízű. Nagyon célszerű erős növésű, molyhos levelű szilvafára oltani, például a Julianus-szilvafára vagy a mirabellára. Különben jó televényes, erős és mélyen felásott kerti földet kíván, amelynek feneke a vizet is jól átbocsátja. Hidegebb vidéken csak léckorláton ápolják, de ez is elég bajjal jár és gyakran nehezen orvosolható mézgafolyásban szenved. Fajtái: 1. A mandula kajszi Franciaország Déli részén, inkább elvadulva nő, a húsa kevés értékű, de a magva édes, épp úgy használják, mint a mandulát, sőt olajat is sajtolnak belőle. Ide tartozik a korai hollandi kajszi is. 2. Az apró kajszi, korai aprógyümölcsű; levele meg a virága is apróbb. 3. Az olasz kajszi gyümölcse sima és fénylő. 4. A lila (fekete v. alexandriai) kajszi Prunus dasycarpa Ehrh.) húsa borízű, kívül piros, belül sárga, de nem igen ehető. Inkább díszcserje. A kajszin-barackot leginkább a déli tartományokban termesztik, az Egyesült- Államokban nagy bőségéből szeszt főznek, megszárítva és megsajtolva pedig a hajósok étele. Olaszországban is aszalják, Franciaországban, hazánkban meg a dunai fejedelemségekben befőzik, v. kandírozzák. Tartalma egyre-másra: 81,22 víz, 4,69 cukor, 1,16szabad sav, 0,49 magfehérje, 6,35 petkin, 5,27 farost, mag és héj, 0,82 ásványanyag. Magvából olajat is sajtolnak (huile de marmotte; 0,919 fajsúly), Franciaország D-i részén a mandulaolajat hamisítják vele; a keserű kajszi magvából szeszitalt főznek. Fáját is feldolgozzák, szenesített csonthéjából pedig fekete tus lesz. A kajszi magván keresztül lefejtett szesz neve ratafia. A keserű magvából Franciaországban likőrt égetnek (eau de noyaux). A kajszi termesztése hazánkban is nevezetes.
Barbara - női név a görög Barbara név, jelentése: idegen, külföldi nő. A névnek ez a másodszori átvétele, mivel először Borbála névre módosult.
Baross - (a híd valószínűsített névadója) Bellusi Baross Gábor (Pruzsina, 1848. július 6. – Budapest, 1892. május 9.) a dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa. A vasútügy fejlesztése terén elért eredményei miatt „vasminiszternek” nevezték, kora Széchenyi István közlekedéspolitikai eszméinek megvalósítóját tisztelte benne.
- Baross Gábor (Budapest, 1930. július 17. – 2009. január 23.) Liszt Ferenc-díjas magyar, érdemes és kiváló művész karnagy. Az ELTE jogtudományi karán végzett, majd a Bartók Béla Szövetségben kapott karnagyi és zeneszerzői képzést.
- Bellusi Baross Károly (Deménd, 1865. február 28. – Budapest, 1905. január 3.) agrárpolitikus, gazdasági író, szerkesztő.
Bartók Béla - 1881. március 25.- 1945. szeptember 26. Zeneszerző, zenekutató, zongoraművész. Sokáig nehéz volt Őt elismerni, s máig komoly vitákra ad okot. Nagyszentmiklóson született, tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte, Erkel László tanítványaként. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. Első külföldi turnéját 1903-ban tartotta, amin Kossuth-szimfónia című művét mutatta be. Ezután Dohnányi Ernőnél képezte tovább magát, 1907-től pedig a Zeneakadémia zongoratanára lett. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be "A fából faragott királyfi" c. táncjátékát és "A kékszakállú herceg vára" c. operáját, melyek sikert jelentettek számára. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek zenéi is foglalkoztatták, román, szlovák és arab népzenét is kutatott. Népzenei elemekből építkező szerzeményeire sokáig nem figyeltek fel.
Nem volt egyszerű, mint a neki népdalokat éneklő emberek. Érzékeny természetének megfelelően emberi kapcsolatait is korlátozta. Amerikában is magyar volt, és igyekezett távol tartani magát mindenkitől.
A 20-as években koncertkörútjai során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyűjtésének tudományos feldolgozását. 1923-ban írta Táncszvit, '30-ban a Cantata Profana című műveit. Műveit disszonáns, válsághangulatot kifejező hangzásvilág jellemezte, amit abban az időben sokan elutasítottak. Fiatal előadóművészek és kritikusok révén mégis lehetővé vált, hogy bemutatásra kerüljenek. Az 1930-as években készült zenéit és írásait viszont már elismeréssel fogadták. "Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni; s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal" - mondta1935. januárjában.
Öt évvel később, 1940-ben politikai okok miatt elhagyta az országot, és az USA-ba költözött. A Bostoni Szimfonikusok felkérésére már a tengerentúlon írta meg a Concertót, illetve Yehudi Menuhinnak a hegedű szólószonátát. A háború után haza kívánt térni, de ebben súlyos betegsége, majd halála meggátolta. 1945. szeptember 21-én fokozódó rosszulléte miatt a West Side Hospital-be került, és s szeptember 26-án déli 12óra előtt elhunyt.
Temetésén csak néhány ember vett részt. Majd 42 év elteltével nyugodhatott meg, mert hamvait hazahozták, s a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1988. július 7-én.
Báthory fejedelem - Somlyai Báthory (Báthori) István (Somlyó, 1533. szeptember 27. – Grodnó, 1586. december 12.) erdélyi fejedelem (1571-1586),Lengyelország királya (1576-1586).
- Somlyai Báthory Zsigmond (Nagyvárad, 1572. március 20. – Libochovice, Csehország, 1613. március 27.) erdélyi fejedelem, Báthory Kristóf és Bocskai Erzsébet fia, Báthory István lengyel király unokaöccse.
- Somlyai Báthory András (IV. András) (Szilágysomlyó, 1566 – Csíkszentdomokos, 1599. október 31.) bíboros, később rövid ideig (hét hónapig) Erdély fejedelme; Báthory András szatmári kapitány és Majláth Margit fia. Báthory István lengyel király unokaöccse, testvére Báthory Boldizsár volt.
- Somlyai Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad 1613. október 27.) erdélyi fejedelem a Báthory család utolsó uralkodója a fejedelmi trónon.
Batsányi János - Tapolcán született 1763. május 9-én. Kispolgári család fia, apja vargaként kereste családjának a kenyeret. Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Itt tanára, Horányi Elek felébresztette történelmi érdeklődését. Tanulmányai folytatásához az anyagiakat csak úgy tudta előteremteni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a neves költő fiának tanulótársa. A tehetős és tekintélyes család mind életkörülményeinek, mind intellektuális arculatának alakulásában meghatározó szerepet játszott. Ők egyengették, amíg tudták hivatali pályáját, s bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy az alacsony sorból származó fiatalember oly öntudatosan és magabiztosan mozogjon az életben. 1787-től az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínűleg itt lett szabadkőműves. 1788-ban az ifjú Kazinczy Ferenccel és az öregedő ’deákos’ Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum című lapot, melyet a második számtól egyedül szerkesztett. A két ifjú egyaránt vezérségre tört, viszonyuk megromlott, s útjaik végleg elváltak. A szakítás oka valószínűleg nemcsak szakmai vetélkedés volt: a folyóirat Kazinczy által készített előbeszéde és a Batsányi által átdolgozott változat között koncepcionális a különbség. Batsányi egyértelműen az 1870-es évek nem nemesi értelmiségének ideológiája szellemében írja át Kazinczy szövegét, amely viszont a felvilágosult rendiség új igényeit tükrözte. 1793-ban forradalmi versei miatt elvesztette állását, elhagyta Kassát. 1794. szeptember 10-én a jakobinus szövetkezésben való részvétel gyanúja miatt Budán elfogták. A vádat nem sikerült rábizonyítani, de az eljárás során tanúsított magatartása miatt egy évi fogságra ítélték és Kufsteinba szállították. 1796. május 23-án szabadult. Bécsben telepedett le hivatalnokként, ahol részt vett a művészeti életben, újrakezdi szerkesztői munkásságát. Nem saját műveit akarja megjelentetni, hanem írótársaiét. Festetics György anyagi segítségével megindítja a Magyar Minerva című folyóiratát, amelyben Ányos Pál és Virág Benedek alkotásait adja közre. 1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költőnőt. 1809-ben átjavította és a kiáltvány hangját kiélező közbeszúrásokkal egészítette ki Napóleon proklamációját a magyarokhoz. A Bécsből kivonuló csapatokkal Párizsba ment, ahol Maret államtitkár, Batsányi kufsteini rabtársa nyugdíjat járt ki számára. 1815. augusztus 5-én a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, Spielberg várbörtönébe szállították, ahonnan - felesége közbenjárására - 1816. augusztus 14-én szabadult; s Linzbe száműzik. A Magyar Tudós Társaság 1843-ban levelező tagjává választotta. 1845. május 12-én halt meg Linzben.
Batthyány Lajos – (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.) az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Édesapját korán elvesztette, könnyelmű anyja pedig nem törődött vele, ezért egy bécsi intézetben nevelkedett, majd fiatalon katonai pályára lépett. A zágrábi akadémián jogi tanulmányokat folytatott. 1831-ben átvette az ikervári birtoka irányítását. Korszerűsíteni kezdte uradalmát, közben egyre inkább bekapcsolódott a politikai életbe. 1834-ben Pozsonyban házasságot kötött a 18 éves Zichy Antóniával. 1830-tól felsőtáblai tag a reformországgyűléseken, és néhány évvel később már a főrendi ellenzék egyik vezető alakja. 1841-ben az Iparegyesület, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnökévé választották. 1848. március elején már nem volt kétséges, hogy ha megalakulhat a magyar kormány, akkor annak vezetője csak Batthyány lehet. Március 17-én V. Ferdinánd kinevezte miniszterelnökké. Bár alkotmányos monarchista volt, a pillanat kínálta lehetőséget igyekezett azonnal kihasználni: egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére – még a törvény királyi jóváhagyása előtt. Szimbolikus jelentőségű, hogy a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le a kormányfői esküt. 1848-ban, az első népképviseleti országgyűlésre június 23-án először a kiscelli, majd a sárvári kerület is őt választotta követnek. A kormányfő elfogadta és vissza is igazolta a kiscelli mandátumot, de Szél József megyei első alispán kérésére – aki báró Mesznil Viktor celli megválasztását helyezte kilátásba – a sárvári képviselőség megtartása mellett döntött. Nevéhez fűződik a nemzetőrség megszervezése, és az első tíz honvédzászlóalj felállítása. Szeptember 9-én Jelačić betört az országba, 10-én Batthyány lemondott, majd visszavonult ikervári kastélyába. Vidos József seregében harcolt. Néhány hét múlva a pesti országgyűlésre utazott. Tagja volt annak a békeküldöttségnek, amelyet az országgyűlés menesztett Windischgraetzhez. A herceg 1849. január 8-án elfogta Batthyányt. Budán, Pozsonyban, Laibachban, majd Olmützben raboskodott. Útban Ausztria felé Jánosháza lakossága ki akarta szabadítani Magyarország volt miniszterelnökét és a többi foglyot. 1849. április 27-én Somlóvásárhely felől osztrák dzsidások által őrzött 18 szekér érkezett a településre. A szekereken élesre töltött fegyverű katonák vigyázta foglyok ültek. A jánosházi vendégfogadó udvarára gördültek be a szekerek, amelyeken a foglyok között forradalmárok voltak, köztük három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István, Zelenszky László. A foglyokat a vendégfogadóban szállásolták el: a grófokat egy kisebb szobában, a többieket pedig egy nagy teremben. Az esti és éjszakai órákban Jánosházán és környékén egy forradalmi jellegű, nagyszabású népmozgalom bontakozott ki a foglyok kiszabadítására. 28-án hajnalban az összegyűlt tömeg körbezárta az épületet és követelte a foglyok szabadon bocsátását. Az őket őrző katonák vezetője, Langh kapitány a tömeg értésére adta, hogy élve vagy halva, de a foglyokat tovább kell szállítania, és felkérte Batthyányt, nyugtassa meg a tömeget. Ő a fogadó tornácának korlátjához lépve, eleinte kissé remegő hangon, majd egyre magabiztosabban tett eleget a parancsnak. Kijelentette, hogy nem fél a bíróság ítéletétől, és kérte a tömeg szétoszlását. Rövid beszédét – kezét szívére téve – így fejezte be:
„Köszönöm a hazafias jóindulatot, melyet irántam és előttem többnyire még ismeretlen fogolytársaim iránt itteni ünnepélyes, de mindnyájunkra vészessé válható megjelenésükkel tanúsítottak. Isten áldja meg önöket a jóindulatért még késő unokáikban is, de éppen ennek az Istennek, a kiben mindnyájan bízunk, szent nevében kérem önöket, barátaink, hagyjanak minket, a mint eddig az ország fővárosából idáig békében jöttünk, békében vonulni tovább is. Ne kívánják halálunkat idő előtt, s ne idézzék föl, a mint már mondtam s most könyörögve újra mondom, a mit kerülni lehetetlen volna, Jánosházának végpusztulását.”
A felkelők vezetői kézszorítással búcsúztak a volt miniszterelnöktől, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. A jánosházi felkelők ezen a napon beavatkozhattak volna a magyar történelem menetébe, ha Batthyány is úgy akarta volna…
Az ellene indított felségárulási per során az olmützi haditörvényszék csak rövidebb börtönbüntetésre ítélte. Bécsi ellenségei azonban, akik mélységesen gyűlölték amiatt, hogy egy közülük való „nagyúr” ellenük szegült, rábészélték a hadbíróságot , hogy ítélje halálra, de rögtön ajánlják is kegyelemre s így Batthyány szabad lehet. Ezután hazahozták Pestre, ahol Haynau teljhatalommal rendelkezett. Október 5-én közölték vele halálos ítéletét. Sikertelen öngyilkossági kísérletét követően másnap Pesten kivégezték.
Béke – A béke a háború ellentéte. Míg a háború az erő uralmát jelenti, a béke az elismert jogét, legalábbis a szó elvi értelmében. A gyakorlatban a béke jelentheti az emberi jogok teljes tiszteletben tartását éppúgy, mint a két háború közötti felfegyverkezés időszakát. A béke jelenti továbbá a háború befejezését, melyet békeszerződés zár le, béketárgyalásokat követően, ahol a hadviselő felek megegyeznek egymás között, vagy külső bírák vagy hatalmak közreműködésével.
Bél Mátyás - Bél Mátyás 1684. március 24-én Ocsován született. Iskoláit Losoncon, Besztercebányán és Pozsonyban végezte. 1704-tôl 1707-ig Halléban tanult, 1707-ben Besztercebányán káplán, 1714-tôl 1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója, utána evangélikus lelkész. Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs, 1735-42) tíz megye leírását tartalmazza Mikovény Sámuel térképeivel. Nevéhez fűződik az első rendszeresen megjelenő magyarországi hírlap, a Nova Posoniensis című latin nyelvű újság szerkesztése. Pozsonyban halt meg 1749. augusztus 29-én.
Bem József - Józef Zachariasz Bem, magyarul Bem József 1794. március 14-én született Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén, egy birtokos nemesi családból. A krakkói tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Részt vett Napóleon 1812-es orosz hadjáratában, s a gdanski erőd védelmének irányításával tűnt ki. Később Sándor cár lengyel hadsereget szervezett, s Bem a varsói tüzériskola tanára lett, rakétákkal is kísérletezett. A Lukasinski-összeesküvés résztvevőjeként azonban 1822-ben letartóztatták, egy évet kapott, később büntetőszolgálatra került. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki és természettudományt tanult, majd csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez. 1831. április 10-én az iganei, majd május 26-án az osztrolenkai csatában Bem bejárta Nyugat-Európát, főleg Párizsban élt mérnöki tanulmányokat folytatva, az emigrációt szervezve, de kilenc évig csirketelepen is dolgozott. Közben jutott ideje, hogy könyvet írjon a lengyelországi nemzeti felkelésről, kiemelve az agrárkérdés fontosságát. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, s francia fegyverszállítást ígért az orosz és osztrák megszállók ellen. E mozgalom nem tudott kibontakozni, így Bem Bécsbe ment, ahol 1848. október 14-én a város forradalmi védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste s a felmentésére igyekvő magyar sereg schwechati veresége után, november 1-jén Pozsonyban a magyar szabadságharc szolgálatába állt. tüzérparancsnokként járult hozzá a győzelemhez. E sikereiért dandártábornok lett, s nevét Európa-szerte megismerték. (Petőfi Sándor 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.) Varsót azonban nem tudta megvédeni az orosz túlerő ellen, a bukás után emigrált. Kossuth november 29-én egyik legjobb döntésével az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Bár a magyar tábornokok nemigen bíztak benne, Bem szigorú fegyelmet követelve újjászervezte a bomlóban lévő erőket és napi 30-35 kilométeres menetteljesítményt követelve, 13 ezer katonával három hónap alatt kiűzte Erdélyből az osztrákokat. A nehéz terepen kis egységekkel mozogva operált, Csucsánál legyőzte Puchner seregét, karácsonykor felszabadította Kolozsvárt, s amnesztiát ígért a kapituláló ellenségnek. Megalapította a Honvéd napilapot, újév után a tihucai győzelemmel Bukovinába kergette Urbán alezredes határőreit. |
Január 13-án elfoglalta Marosvásárhelyt, itt 11 ezer háromszéki felkelő csatlakozott hozzá. Bem Nagyszeben, az ellenség fő erői ellen indult, s a gálfalvi, szelindeki, szászvárosi, vízaknai, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét s a támogató oroszokat is megverte, ezek a Havasalföldre menekültek. Március 11-én elfoglalta Nagyszebent, majd bevonult Brassóba és Puhcner utóvédjét is szétverte a feketehalmi ütközetben. Március 15 évfordulójára Erdélyt a dévai várat kivéve megtisztította - az országgyűlés kinevezte altábornaggyá.
1849. április 16-án 9 ezer fővel kezdte temesközi hadjáratát, májusban Orsováig megtisztította a Bánátot, de az orosz egységek meggátolták egyesülését Görgey és Perczel Mór seregeivel. Bem Erdélybe vonult vissza, s szembeszállt a 70 ezres orosz sereggel, ám július 31-én Segesvárnál döntő csatát vesztett (itt tűnt el Petőfi), augusztus 6-án alulmaradt a nagycsűri csatában is. 9-én Kossuth az összevont seregek fővezérévé tette - e napon Temesvárnál Haynau csapataitól elsöprő vereséget szenvedett, s meg is sebesült. Augusztus 17-én Dévát még elfoglalta az oroszoktól, de másnap a törökországi Vidinbe emigrált.
Az oroszok a lengyel emigránsok kiadatásáért még nagyobb diplomáciai akciót indítottak, mint Bécs a magyarokért. A törökök a lengyeleket Sumlába telepítették, s mert az iszlám hit a kiadatás ellen védelmet jelentett, Bem is áttért. Belépett a török hadseregbe, egy orosz-török háborút remélve akart tovább harcolni a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven, szíriai parancsnokként Aleppóban, maláriában hunyt el, 1850. december 10-én. Hamvait a lengyelek később hazavitték, s Tarnówban temették el.
1849. április 16-án 9 ezer fővel kezdte temesközi hadjáratát, májusban Orsováig megtisztította a Bánátot, de az orosz egységek meggátolták egyesülését Görgey és Perczel Mór seregeivel. Bem Erdélybe vonult vissza, s szembeszállt a 70 ezres orosz sereggel, ám július 31-én Segesvárnál döntő csatát vesztett (itt tűnt el Petőfi), augusztus 6-án alulmaradt a nagycsűri csatában is. 9-én Kossuth az összevont seregek fővezérévé tette - e napon Temesvárnál Haynau csapataitól elsöprő vereséget szenvedett, s meg is sebesült. Augusztus 17-én Dévát még elfoglalta az oroszoktól, de másnap a törökországi Vidinbe emigrált.
Az oroszok a lengyel emigránsok kiadatásáért még nagyobb diplomáciai akciót indítottak, mint Bécs a magyarokért. A törökök a lengyeleket Sumlába telepítették, s mert az iszlám hit a kiadatás ellen védelmet jelentett, Bem is áttért. Belépett a török hadseregbe, egy orosz-török háborút remélve akart tovább harcolni a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven, szíriai parancsnokként Aleppóban, maláriában hunyt el, 1850. december 10-én. Hamvait a lengyelek később hazavitték, s Tarnówban temették el.
Benczúr Gyula - (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva), 1920. július 16.) festő, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, Benczúr Ida festőművész és Benczúr Gyula orvos apja. Festő, a 19. századi magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910). Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása c. műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és Benczúr Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (Magyar Nemzeti Galéria).
Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bachásnő, Perseus és Andromeda stb.) virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festet. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.
Berda József – (Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 6.): költő, József Attila-díjas (1965). "a sötétnek csúfolt Angyalföldről" került az irodalomba, s nemzedékének többi tagjával ellentétben nem széles körű műveltséget hozott magával útipoggyászként. Autodidakta volt, négy elemi osztályt végzett, és sokféle foglalkozással próbálkozott, míg tizennyolc éves korában elkezdett verseket írni. Szellemi fejlődésére elhatározó befolyást gyakoroltak a szocialista eszmék, melyeket különböző szemináriumi előadások során ismert meg, s a kereszténység szereteten és megbocsátáson alapuló életszemlélete, mely élete végéig elkísérte. Pályakezdésekor őt is megihlette a hagyományos líra végromlásának gondolata, úgy hitte, hogy a költészet következő korszaka az Ember diadalát fogja elhozni, s ezt énekelte ő is szabálytalan formájú, rímtelen verseiben, melyeken kétségtelenül érződik Kassák Lajos hatása is. Ugyanakkor ő is rendkívül fontosnak érezte azokat a szálakat, melyek a Nyugat köréhez fűzték, egyik legnagyobb diadalának tartotta, hogy Kosztolányi Dezső "gyönyörű"-nek nevezte verseit. De "miközben másfél évtizeden át a Nyugatot ostromolta (ahol összesen huszonegy verse jelent meg) – írja Vargha Kálmán –, aligha volt tudatában annak, hogy mindaz, amit ő hozott, merőben más, mint a nyugatosok sötétebb tónusú, gazdag zeneiségű, szenzibilis és kifinomult lírája".
Béri Balogh Ádám - (Vas vármegye, 1665 körül – Buda, 1711. február 6.) kuruc brigadéros, dunántúli középbirtokos nemes. Fiatalon Csobánc várában szolgált a gyalogság vajdájaként, és részt vett a török elleni hadjáratokban. 1695-ben Sopron vármegye rábaközi járásának főszolga bírája, a következő évben Vas vármegye commissariusa, majd 1700-ban az utóbbi megye főszolga-bírája lett, s még 1702 nyarán is e tisztségében szerepel. 1704 elején csatlakozott a Dunántúlt elfoglaló Károlyi Sándor kurucaihoz. Január 15-én Bercsényi Miklós főgenerális már ezredes-kapitányi pátensét is kiállította, s toborzókörzetül a Kemenesalját jelölte ki számára.
A kezdetben változó szerencsével folyó dunántúli harcok idején két vagy három ízben is visszatért, illetve elígérkezett a császár hűségére, s ebben nagy szerepe volt mindvégig császárpárti apósának. 1705-től azonban már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartották számon. Híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. 1706. november 6–7-én kitüntette magát a Győrvár és Egervár között vívott harcban: A győztes lovasrohamban három fejsebet is kapott. (Ebben az ütközetben fogta el Sibrik Gábor két társával együtt a császári csapattest parancsnokát, Hannibal Heister tábornokot is.) 1707-ben rajtaütött Rabutin tábornok seregén, és felvonulási útvonalának megváltoztatására kényszerítette. Parancsnoka, Esterházy Antal tábornagy a győrvári diadal után többször is kérte előléptetését, de Bercsényi megakadályozta a tisztek egymás közti vetélkedésének elkerülésére hivatkozva. A trencséni vereség után azonban Rákóczi a sorra elpártoló tisztekkel szemben előléptetésekkel jutalmazta a hűségében kitartókat, s ekkor, 1708. augusztus 9-én Balogh is megkapta a brigadérosi kinevezést, pátensét azonban csak 1709. február közepén vehette kézhez. Hogy rászolgált a fejedelem bizalmára, azt már 1708. szeptember 2-án, Kölesdnél kivívott győzelmével bizonyította, amikor egy főként rác lovasokból álló császári oszlopot semmisített meg.
1709. augusztus végén, a Dunántúl feladásakor követte a kurucokat, majd 1710. július–október folyamán részt vett az utolsó dunántúli hadjáratban. Parancsnoka, Palocsay György tábornok betegsége és távozása után, október 8-ától ő vette át a csapatok irányítását, 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, 1711. január 31-én még Pállfy Jánosnak is szóba hozta a dolgot a vajai értekezleten. A császáriak azonban dezertőrnek és „megátalkodott esküszegőnek” tekintették Baloghot – mint láttuk, nem is teljesen alaptalanul –, ezért hallani sem akartak a kicseréléséről. A hadbíróság végül halálra ítélte, és kivégezték.
Berzsenyi Dániel - 1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt. Erőtlen fiát ő tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. Sokat olvasott, főleg latin műveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben befejezi diákpályáját. Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) még jobban elmélyült ez a viszály, hisz ő volt közöttük a védőfal. 1799. májusában feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, ezután önálló gazda lesz. 1804 folyamán Sömjénről Niklára költözik, csak titokban írogat. Felesége műveletlensége miatt egyedüli barátja a magány és az elmélkedés lesz. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költőt és 3 művét azonnal el is küldi Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeményből álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük. 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzsenyi saját pénzén. Pesten csak kétszer járt, de itt találkozott Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal. Terméketlen költőnek tekinthető, hisz műveinek száma 137. Életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota. Ebben az időszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata). Berzsenyiben ezután elhallgat a költő. Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza. 1830-ban az MTA taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben gyógyfürdőkben kúrálta magát. 1836. február 24-én halt meg Niklán. Műveinek nagy része 1803-1813 között született, amikor az irodalmi élet Magyarországon halott, csak nagy magányos alkotók vannak, köztük Berzsenyi is. Mivel Pest az új irodalom központja, erről az irodalomról semmit sem tud, hisz teljesen más világban élt. Versei pontos sorrendjét nem ismerjük, mert nem datálta őket. Magyarokhoz című versét 4 változatban írta meg. Stílusa inkább klasszicista, Horvát János szavai szerint: "Klasszicista formában romantikus lélek".
Beszédes József – (Nagykanizsa, 1787. február 13. – Dunaföldvár, 1852. február 28.): vízépítő mérnök, az MTA levelező tagja. Beszédes Kálmán festőművész apja. Tanulmányait Egerben és Pesten a Mérnöki Intézetben végezte. 1813-ban szerzett oklevelet. Kidolgozta egy Kolozsvártól Gratzig hajózható csatorna építésének tervét. 1836-ban a Helytartótanácshoz beterjesztette a Sebes-Körös és a Berettyó mocsárainak kiszárítására vonatkozó elképzeléseit. 1827-1828-ban a linz-budweisi vasút megbízásából vízrendezési munkálatokat végzett. Széchenyi Istvánnal elhajózott a Dunán Galatzig, és onnét Konstantinápolyba. Megszervezte a reformkor nagy vízügyi átalakítási munkálatait. Széchenyi István kezdeményezésére az országgyűlés 1840-ben törvényt hozott a Beszédes által elképzelt Duna-Tisza-csatorna építéséről. Bár a kivitelezésre egy részvénytársaság alakult, a tervet ért támadások miatt a tőke megvonta támogatását, így a csatorna építése lekerült a napirendről. Beszédes vasúti mérnökként is működött, a linz-budweisi lóvasút és a Magyar Középponti Vasút építésében is részt vett. Sokat tett a magyar nyelvű műszaki irodalom megalapozásáért. Dunaföldváron temették el.
Bethlen Gábor (1580. november 15-én született a Hunyad vármegyei Marosillyén.. Birtokos köznemesi család sarja, apja Bethlen Farkas Báthori Zsigmond híve, anyja Lázár Fruzsina gyergyószárhegyi székely lófő család sarja, öccse Bethlen István, későbbi fejedelem. Szárhegyen nevelkedik nagybátyjánál, Lázár Andrásnál. Báthori Zsigmond udvarában nevelkedett, 1602-ben, miután Székely Mózes oldalán részt vett a Basta elleni tövisi csatában, török földre bujdosott. 1604-ben meggyőzi Bocskai István-t, hogy álljon a Habsburg ellenes felkelés élére. 1607-től Báthori Gábor tanácsadója, ami miatt Rákóczi Zsigmond letartóztatja. Báthori Gábor fejedelemsége idején Hunyad megye főispánja, tanácsos, az udvari hadak kapitánya. Báthori sikertelen havasalföldi hadjárata után (Radu Serban győzelme Brassó mellett), Bethlen először Dévára, majd török földre távozik. 1613-ban a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választotta. 1619-ben elindította első hadjáratát a császár ellen, és elfoglalta a királyi Magyarországot. 1620 október 23-án a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta, de a nikolsburgi békében 1622 január 6-án lemondott választott királyi címéről, cserébe római szent birodalmi fejedelmi címet, hét felvidéki vármegyét, és Oppeln-Ratibor sziléziai birtokokat kapja. Második hadjárata 1624 május 8.-i bécsi békével ért végett, lemond a sziléziai birtokokról. Első felesége Károlyi Zsuzsanna (a gyulafehérvári templomban temették el) , akinek 1622-ben történt halála után a brandenburgi választófejedelem leányát Brandenburgi Katalin-t választja hitveséül 1626-ban. Ebben az évben vezeti harmadik, egyben utolsó hadjáratát a császár ellen. 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérvárott. Felesége, akit a gyulafehérvári országgyűlés utódlási joggal ruházott fel, férje halála után csak néhány hétig ült a fejedelmi székben. Bethlen Gábor uralkodása alatt Erdély aranykorát élte. Nevéhez 12 iskolaalapítás fűződik. 1622-ben az országgyűlés kimondja az akadémia felállítását előbb Kolozsvárra a Báthori akadémia helyére, végül Gyulafehérvárra kerül. Fejedelemsége alatt pártolta a szászokat, az erdélyi románoknak püspökséget állít, megtiltotta a zsidók megkülönböztetését, teljes lelkiismereti szabadságot hirdetett. 1621 után anabaptistákat telepített Erdélybe, akik cserép, vas, fa, üvegedényekkel látták el Erdélyt. Fellendült a bányászat, megindult az iparosítás.
Bezerédi - Bezerédj Imre (bezerédi) (Vámoscsalád, 1679. december 9. – Sárospatak, 1708. december 18.) kuruc brigadéros.
Előkelő dunántúli katolikus nemescsalád sarja, Bezerédy Zsigmond és béri Balogh Klára fia, Balogh Ádám brigadéros unokafivére. 1705 őszén feleségül vette széplaki Bottka Máriát, Bottka Ferenc és Babocsay Magdolna leányát.
Fiatalon hadi pályára lépett, kapitány lett Esterházy Gábor gróf huszárezredében. A Rákóczi-szabadságharc előtt a franciák ellen harcolt a nyugati hadszíntéren. Hazatérése után, 1704 nyarán Sibrik Miklós ösztönzésére csatlakozott a kurucokhoz. Vas vármegyében toborzott magának ezredet, majd a következő évben Hatvani Szabó Máté Pest vármegyében szervezett lovasezredét is megkapta. Híres portyázó volt, főként Kőszeg és Sopron környékén hadakozott, de gyakori rajtaütéseket hajtott végre Alsó-Ausztriában is. 1705 telén részt vett a III. szentgotthardi csatában merész támadást intézett a Rábánál, s tettét egy ismeretlen kuruc költő is megénekelte. II. Rákóczi Ferenc 1706 júliusában brigadérossá léptette elő.
1707 végétől titokban tárgyalásokat folytatott a császáriakkal, főként Pállfy János törekedett a megnyerésére. A császáriak még feleségét is elfogták. Bezerédj ennek ellenére csak a katasztrofális trencséni vereség és Ocskay László árulása után határozta el magát az elpártolásra. Átállási kísérletét ezredének néhány tisztje Pásztói Horváth István főhadnagy vezetésével leleplezte, és Esterházy Antal dunántúli főkapitány parancsára 1708.. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták. (A fejedelem éppen ezen a napon határozott tábornoki előléptetéséről, amely természetesen így már nem léphetett érvényre.)
Hadbíróság elé állították, és a sárospataki országgyűlés záróakkordjaként, minden addigi árulást megtorlandó, sógorával és alezredesével, Bottka Ádámmal együtt lefejezték. Halálakor már legendás híre volt, Beniczky Gáspár fejedelmi titkár azt jegyezte fel róla, hogy 72 ellenséges tisztet ölt meg a harcmezőn. Többször áthelyezett, erősen megrongálódott állítólagos sírkövét jelenleg a sárospataki Rákóczi Múzeumban őrzik. Monogramos csákányfokosa pedig a Nemzeti Múzeumban található.
Bihari - Bihar vármegye (románul: Comitatul Bihor, németül: Komitat Bihar; latinul: Comitatus Bihariensis) Magyarország közigazgatási egysége volt 1950-ig. A vármegye trianoni békeszerződés előtti területének keleti 3/4 része ma Románia, míg nyugati 1/4 része Magyarország része.
Bihar vármegye volt Magyarország harmadik legnagyobb területű vármegyéje. A vármegye délkeleti részét az Erdélyi-szigethegység, míg északnyugati részét az Alföld foglalta el. Fontosabb folyóvizei a Körösök és a Berettyó. Északról Hajdú, Szabolcs és Szatmár vármegyék, keletről Szilágy, Kolozs és Torda-Aranyos vármegyék, délről Arad, nyugatról pedig Békés, Szolnokvármegyék határolták. Mérete alapján Biharországnak is szokták nevezni.
Az egykori vármegye délkeleti részén van a Nagy-Bihar csúcs (1849 m), mely a Bihari-hegység legmagasabb pontja. A körülbelül 3000 éves Szkerisórai-jégbarlang Románia legnagyobb jeges barlangja, melyet valószínűleg 1847-ben fedeztek fel. A barlang 200 m-es épített úton bejárható. Az 580 m tengerszint feletti magasságban kanyargó Király-hágó századokig Bihar és Kolozs vármegye, 1552-1867 között pedig Erdély és Magyarország határa volt.
Bimbó - (növ., gemma floripara), a nyilatlan virág, tulajdonképpen a virág rügye; Rügy és Virágrügy.
Birs - birsalma (növ. bisalma v. birsóka, bisóka, büs v. bűzös alma, Cydonia Tourn.), az almafafélék (l. o.) génusza, 4 fajjal Európában és Ázsiában. Fák v. cserjék egyszerű, hasítéktalan levelekkel magános v. sátorozó (Biborbirs) nagy virágokkal. 5 rekeszű almagyümölccsel, melynek pergamenfalu rekeszeiben (csutka) számos (15-20) nyálkáshéju magja van. A C. maliformis Mill. (C. vulgaris Pers.; malum cotoneum Plin., Pirus Cydonia L.) egész 6 m. magas, de többnyire alacsonyabb bokor. Májusi virágzásakor a szőlőben már messziről fehérlik, mert fiatalabb részeit fehér moholy borítja. Sűrűbb pehely vonja be a gyümölcsöt is, de később róla lekopik. Levelei hosszasak, vagy tojásdadok, épszélűek, a visszája állandóan fehérmolyhú, más része inkább lekopaszodik. Gyümölcse nagy, kemény, fűszeres jóillatú, szép sárga, mint a citrom, de a húsa fehér. Húsának középrétegében számos kősejt-csoport van. A magvak héja elnyálkásodik. A birsgyümölcs alakjára nézve változik. Gyakrabban olyan, mint az alma. Máskor a körtéhez hasonlít. Mind a kettő tetejét sokkal nagyobb, zöld, rojtosan fogas levelek (a kehely) koronázzák, mint az almáét vagy körtéét. A hosszúkás, gyakran óriás nagyságú és gerezdes gyümölcsű fajtának portugál B. a neve. A birsalmafát itt-ott dísznek, de nálunk leginkább a gyümölcséért ültetik. Gyümölcse nyersen kemény, fojtós ízű, csaknem ehetetlen, azért cukorral (kompót, szirup) szokás elkészíteni, vagy fűszernek használják. A B.-almasajt finom csemege, a portugálok marmeló-nak hívják. Más gyümölcsből való hasonló készítményt e szótőből marmelade-nak neveznek. A B. magvát nyálkája miatt frissítő orvosságnak (a bőr tisztítására, szemvíznek), de kozmetikus célokra (bandolin), valamint szövetek tisztítására és csinosítására is felhasználják. A betapodott káposztának is fűszere. Héja ecetnek jó. Fáját az esztergályozók és asztalosok kedvelik. Hazája Kelet, de közelebbi helye ismeretlen, talán Perzsia, Kis-Ázsia és a Kaukázus. Európa déli részein már el is vadul. Cydonia neve Cydon (most Canea), Kréta sziget városától ered. A görögök a kydonoktól kapták legelőször.
Blaha Lujza - 1850. szeptember (5.)8. Rimaszombat - 1926. január 18. Budapest Luiza, színművésznő, családi nevén Reindl, színpadi leánynevén Kölesi Lujza, Atyja Renidl Sándor, előbb a császári királyi hadseregben huszártiszt, a szabadságharc alatt pedig 1848/49-ben honvéd volt. Később, hogy a sorozástól s üldözéstől megmenekülhessen, Várai álnévvel a színészi pályára lépett. Leánya így a színpadi lámpák világával korán megismerkedett. Még gyermekleányka volt, midőn 1858-ben Győrött első színi kísérletét tette Völgyi György társaságánál. 14 éves volt, midőn 1864-ben a fővárosban a budai színházhoz kisebb énekes szerepekre szerződött. Hangjának akkor azonban csak üdesége volt még, iskolája nem. E színház anyagilag sanyarú körülmények közé jutván, a társaságnak, melynek Blaha is tagja volt, fel kell oszlani. Kölesi Lujza Szabadkára Sipos Károly társaságához szerződött, s itt nyerte művészi kiképeztetése alapját. A nagy alföldi városban ugyanis egy katona-ezred állomásozott, s annak zeneértő karmestere, Blaha, a fiatal leány hangjának becses voltát csakhamar felfedezte, s a leánykát nőül vette. Blaha, mint alapos zenész, minden erejét szép s fiatal neje iskolázására fordította, és pedig nem magyar létére, nem a népdalban, hanem a koloratúr énekesnői szakmában képezte őt ki. E téren B. alig egy év alatt annyira vitte, hogy midőn 1866. a debreceni állandó színház operájához szerződött, annak művezetője, az értelmes és gyakorolt Szabó József tág tért nyithatott a még kezdő, de már is képzett énekesnőnek, úgy hogy Blaha a debreceni közönség kedvence lett. Haladása, melynek a folytonos önképzés s a közönségnek egyre növekedett tetszése adott szárnyakat, meglepő gyors volt. A debreceni társaság az év egy részében Nagyváradon is működvén, mind a két város határozott, s osztatlan tetszése kísérte Blaha művészi énekét, s hírnevét csakhamar országossá tette. Hat évig volt két magyar város közönségének színi kegyence, s egyszersmind a társas életben is egyik kedves s köztiszteletben álló alakja volt. Mindenki csak a szép Blaha Lujzáról beszélt, mindenütt tömjéneztek neki, a híre a fővárosban is elterjedt. Népszerűsége az országban páratlan. Ha vidékre megy, egész forradalmat csinál. Megtörténik néha, hogy bandériumokkal, üdvözlő beszédekkel, díszküldöttségek fogadják, s diadalmenetben viszik haza. Második férje Zsoldos Sándor volt. 1881. ment nőül báró Splényi Ödönhöz.
1926. január 18.-án, 76-éves korában távozott a színész "Nagyasszony".
Blaha Lujza haláláról kibocsátott hivatalos gyászjelentés pontos szövegmásolata:
Blaha Lujza haláláról kibocsátott hivatalos gyászjelentés pontos szövegmásolata:
A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődöttséggel és szomorúsággal jelenti, hogy özv. Miháldi báró Splényi Ödönné, Blaha Lujza, a Nemzeti Színház örökös tagja, a koronás érdemkereszt stb. tulajdonosa, ez év január 18.-án délelőtt hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan lelkesedéssel, odaadó szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel.
Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926. január 20.-án, szerdán délután 3-órakor és a megboldogult földi maradványait a Köztemető-úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra.
Budapest, 1926. január 18.-án
Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926. január 20.-án, szerdán délután 3-órakor és a megboldogult földi maradványait a Köztemető-úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra.
Budapest, 1926. január 18.-án
Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fős cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkább Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható. A kultuszminiszter, a főpolgármesteren kívül, Horthy kormányzó megbízottja Kárpáthy Kamillo, s nyomában a teljes magyar színjátszás akkori aktív, a még élő nyugdíjasaival egyetemben követték a családot, nyomukban az ország távolabbi részeiből is idesereglettek tömege. Erdélyből, a délvidékről, Szabadkáról és a felvidéki városokból külön csoport érkeztek a nemzet nagy asszonyától végső búcsút venni.
... És ha - amint érzem - az én jó közönségem haló poromban sem fog sajnálni tőlem egy virágszálat, itt adom tudtára, hogy hova vigye:
Koszorús költőnk Jókai Mór sírjának szomszédságába, ahová magam kívánkoztam... Lejár az időm.. - írja naplójába zárásául ezeket a sorokat.
... És ha - amint érzem - az én jó közönségem haló poromban sem fog sajnálni tőlem egy virágszálat, itt adom tudtára, hogy hova vigye:
Koszorús költőnk Jókai Mór sírjának szomszédságába, ahová magam kívánkoztam... Lejár az időm.. - írja naplójába zárásául ezeket a sorokat.
Bláthy Ottó – Bláthy Ottó Titusz (Tata, 1860. augusztus 11. – Budapest, 1939- szeptember 26.), gépészmérnök, az MTA tagja. Iskoláit Tatán és Bécsben végezte, 1882-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a bécsi Műegyetemen, 1881-1883-ig a MÁV gépgyárában gyakornokként, majd szerkesztő-rajzolóként dolgozott. Ez a munka nem elégítette ki, figyelmét felkeltették Zipernowsky növekvő sikerei, és érdeklődött az elhelyezkedés lehetőségeiről. 1883. július 1-től gépszerkesztőként alkalmazták. Mivel saját bevallása szerint az egyetemen semmit sem tanult az elektrotechnikából, ezért elméleti szinten kezdett foglalkozni az elektromosság alaptörvényeivel, a mágneses körök törvényszerűségeivel. Maxwell-egyenletek és saját kísérleti módszerei alapján - elsőként a világon- gyakorlatban használható módszert dolgozott ki a mágneses körök méretezésére. Kapp, majd Hopkinson, aki után az úgynevezett mágneses Ohm-törvényt elnevezték, csak 1886-ban, illetve 1887-ben közölték erre vonatkozó tanulmányaikat! (Érdemes megemlíteni, hogy amerikai útja során 1886-ban az Edison műveknél az egyenáramú gépeket kísérleti eredmények alapján összeállított táblázatok segítségével szerkesztették. Bláthy megemlítette, hogy Ő a szükséges adatokat számítással határozza meg. Próbaképpen egy tervezés alatt álló dinamóra ki is számította a gerjesztési adatokat. Edison mérnökei úgy fogadták, hogy a hosszas kísérletekkel megállapított táblázat értékeit „elég jól megközelíti”. A tényleges eltérés 2% volt!) Bláthy ismeretei a mágneses körök kialakítása terén döntő jelentőségűek lettek a transzformátor kialakításánál. A felismert törvényszerűségek alapján, már 1883-ban átalakította a gyár akkori egyenáramú géptípusát, minek hatására a gépek teljesítménye megnőtt, azonos súly mellett. A kezdeti időszakban ismerte fel a villamos gépek hő-leadásának törvényszerűségeit is. Addig mások csak az áramsűrűség és a melegedés közötti összefüggést állapították meg. Bláthy mondta ki először, hogy egy vezető, vagy egy gép melegedése attól függ, hány watt jut a hő-leadó felület egységére. Zipernowsky felismerte fiatal munkatársa képességeit, és az 1884. évi Torinói Olasz Nemzeti Kiállításon a Ganz gyárat már Bláthy képviselte. Itt megismerte Gaulard és Gibbs ún. szekunder generátoros váltakozó áramú áramelosztó rendszerét. Bláthy rögtön felismerte annak gyengéit. Hazatérve beszámolt Zipernowskynak, aki Déri közreműködésével már dolgozott az áramelosztás rendszerén. Bláthy tapasztalatai új lendületet adtak a kísérleteknek, amelyek kibővültek az indukciós készülék zárt vasmagos kialakításával. (Bláthy ugyanis 1884 nyarán behatóan tanulmányozta Faraday 1883-i, elektromágneses indukciót felfedező kísérleteinek leírását, és rájött arra, hogy már Faraday felismerte a pólus nélküliség – a zárt vasmag – jelentőségét. Így azután nem meglepő, hogy – 1884 júliusi-augusztusi keltezéssel – indukciós készülékekkel kapcsolatos kísérleteket jegyeztek fel a Ganz gyárban. Az események ettől kezdve felgyorsultak. A villamossági üzemben 1885-ben Zipernowsky Károllyal és Déri Miksával feltalálta a energiaátvitelre is alkalmas zárt vasmagú transzformátort. A szakvilágnak az 1885. évi budapesti Országos Kiállításon mutatták be. Kisebb megbízások után - elsősorban Galileo Ferraris véleménye alapján megrendelték az első nagyszabású erőművet Róma városa részére, mely 1886 októberében üzembe került. A növekvő szükséglet új erőmű megépítését tette szükségessé. A Rómától 28 km-re fekvő Tivoli környékének vízeséseit használták ki. A megbízást a Ganz kapta. Az erőmű hat vízturbinával kapcsolt 5000V kapocsfeszültségű generátorai párhuzamosan működtek a régi római erőmű gőzgépes generátoraival. A két erőművet a világon elsőként nagyfeszültségű távvezeték kötötte össze. Számos egyéb találmánya is volt, például a fogyasztásmérő és a háromfázisú generátor is. 1886-tól 96 bejelentett szabadalma volt. Ezen kísérleteinek egy részénél közreműködött Neustadt Lipót. 1889-ben hozták forgalomba szabadalmazott, indukciós fogyasztásmérőit, amelynek súlyát később állandóan csökkentette. A minden lakásban megtalálható "villanyóra" lényegében ma is ugyanolyan szerkezet, mint amilyennek ő megalkotta.
Vízturbinás generátorok állórészében alkalmazott, ún. tört horonyszámú tekercseléséért 1900-ban a párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. Négypólusú forgórész-konstrukciójának szabadalmait a svájci BBC és a berlini SSW is megvásárolta.
Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után ő dolgozta át és fejezte be a Kandó-mozdonyok fázisváltójának konstrukcióját is; ez a rendkívül bonyolult gép a Kandó-mozdonyok legmegbízhatóbb része lett.
Kivételes képességekkel rendelkezett, káprázatos fejszámoló volt, páratlan emlékezőképességgel bírt. A Magyar Autóklub alelnöke volt, autóversenyek bírálóbizottsági tagja. Szenvedélyes kutyabarát, kutyatenyésztő. Haláláig a Ganz gyár szellemi vezére maradt. Rövid betegség után 1939. szeptember 26-án hunyt el.
Bocskai - Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) Erdély fejedelme 1605 és 1606 között. Jelentős szerepet játszott a reformációban.
Középbirtokos család sarja, bocskói Bocskai György és lekcsei Sulyok Krisztina fia. A bécsi udvarban apród, majd visszatérve Erdélybe, 1592-től váradi kapitány és a törökellenes párt egyik vezéralakja. Unokabátyja, Báthory Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben ő kötötte meg a török elleni szövetséget II. Rudolf császárral, ahogy a törökkel való szakítást ellenző politikai párt megtörésében is ő volt a fejedelem fő támasza. 1595-ben fővezérlete alatt az erdélyi és havasalföldi haderő Gyurgyevónál nagy győzelmet aratott a török seregen. Az ígért császári segítség azonban elmaradt, Erdély pedig egymaga a török erejének nem tudott ellenállni.
Báthory lemondott, a fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai István tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, a Habsburgok perbe fogták, Prágába internálták, és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskai Istvánra, és birtokait elkobozza. A végső veszélyben Bocskai István megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányt, így a hajdúk élén 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a császári sereg felett.
A hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén indította meg Bocskai az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan csatlakozott hozzá az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta.
Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott, egyrészt azért, mert a szabadságharc eredményeit veszélyeztette a felkelők táborán belül a hajdúk és a nemesek egyre élesedő ellentéte, másrészt pedig azért, mert nem akarta magát a török karjába vetni, ami pedig elkerülhetetlen lett volna, ha szakít a Habsburgokkal. A Porta a segítség ürügyén további területeket akart magának foglalni. Az 1606 végén megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallásszabadságot, valamint a hét tiszai vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod, Abaúj, Zemplén, Ugocsa) Bocskai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett.
A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét István kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le saját birtokán, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait.
Végrendeletében a független Erdély fenntartását kötötte utódai lelkére, amelyik kedvezőbb külpolitikai körülmények közt majd megvalósíthatja a szultán és a császár birodalma közt az ország egységét és a nemzeti királyságot.
- magyaros díszviseletek elnevezése jellemzői a zsinórozás
Bodza - A bodza (Sambucus) (népies nevei: bocfa, csete, fái bodza, fekete bodza) egyes rendszertanokban a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjának egyik növénynemzetsége. Mások a loncfélék (Caprifoliaceae) családba sorolják, és vannak, akik a bodza és a bangita (Viburnum) nemzetséget a bodzafélék (Sambucaceae) családjába vonják össze. Az egyre elfogadottabb APG osztályozás több korábbi családot egyesített a pézsmaboglárfélék családjában.
- románul Buzău, megye, közigazgatási egység, valamint folyó, a Szeret mellékvize Romániában.
Boglárka - A boglárka (Ranunculus) a boglárkafélék (Ranunculaceae)víziboglárkákat (Batrachium) is beleszámítva hozzávetőleg 30 mérgező faja él. A nemzetség a boglárkafélék családjának legtöbb fajt számláló nemzetsége, főleg az északi mérsékelt övben elterjedtek. családjának névadó nemzetsége, melybe világszerte mintegy 850, Magyarországon az egykor különálló nemzetségnek (ma inkább alnemzetségnek) tekintett
- újabb keletű női név, a boglárka virágnévből.
Bókay János - Bókay János id. (Igló, 1822. május 18. – Budapest, 1884. október 20.) magyar orvos- és sebészdoktor, szemészorvos, egyetemi tanár, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője; a budapesti Stephania szegénygyermekkórház főorvosa, királyi tanácsos, a 3. oszt. vaskoronarend lovagja, a magyar orvosi könyvkiadó-társaság alelnöke és az Országos Központi Védhimlőoltó igazgatója. gyermekgyógyász, egyetemi tanár
Bókay János ifj. (1858–1937) az MTA tagja, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, Bókay János (l. fent) fia. Orvosi tanulmányait a bp.-i tudományegyetem orvosi karán végezte, 1880-ban avatták orvosdoktorrá. 1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-től a gyermekgyógyászat magántanára, 1892-től rendkívüli tanára, majd 1907-től nyilvános rendes tanár a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Működése idején 1916-ban lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy. 1923-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1929-ben nyugdíjba ment. Fia Bókay János (1892-1961) író.
Bókay János (Budapest, 1892. július 10. – Budapest, 1961. július 16.) magyar író, műfordító Budapesten született. Édesapja a neves orvosprofesszor, ifjabb Bókay János volt, de nem ő volt a gondviselője, hanem édesanyjának második férje, Ábrányi Kornél író nevelte fel. Jogi diplomája megszerzése után tudását nem ezen a pályán akarta kamatoztatni. 1914-1917-ig a székesfővárosi tanügy referenseként dolgozott. Emellett már íróként és műfordítóként is tevékenykedett. 1915-ben jelentek meg Bunyin-, Scott-, Maurois-, Maugham- műfordításai. 1917-től az Athaeneum Irodalmi Rt. tanácsadója, majd 1929-től minisztériumi sajtóreferens lett. 1933-ban a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjeként kereste kenyerét. 1933-1944-ig a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. ügyvezető igazgatója lett, mellette 1935-től a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjává választották.
Írói tehetségét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Verseket, regényeket, színműveket írt, valamint ír, angol, orosz, német nyelvekből is fordított. Könnyed, szórakoztató stílusa a mai olvasóközönség tetszését is elnyerte. 1961. június 16-án halt meg Budapesten.
Bólyai János - Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15. – Marosvásárhely, 1860. január 27.) az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza,” „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője.” 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, amelyek nélkülözhetetlen alapot jelentettek a 20. század fizikai elméletei számára. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklidészi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését.”A komplex számok, a számelmélet, illetve az algebrai egyenletek témakörében folytatott kutatásai kéziratban maradtak ugyan, és csak jóval később kezdődött meg feldolgozásuk, azonban mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak.
Mindmáig legnagyobb matematikusunk, az abszolút geometria megalkotója. „A magyar nép géniusza a tudomány területén legmagasabb fokon Bolyai Jánosban öltött testet.” (Szentágothai János)
Édesanyja, Árkosi Benkő Zsuzsanna szülői házában látott napvilágot Kolozsváron. Édesapját, Bolyai Farkast (1775–1856) is kora kiemelkedő matematikusaként tartjuk számon. Régi székely nemesi családból származott – a Bolyai-családfa 1276-ig vezethető vissza –, a Nagyszebenhez közeli Bolyán volt szerény megélhetést biztosító birtokuk. Bolyai Farkas 1796–1799 között a matematika fővárosában, Göttingenben tanult, itt kötött barátságot Carl Friedrich Gauss-szal, akivel hazatérte után levélváltásokkal igyekezett kapcsolatot tartani.
A matematikus tanár apa korán felfigyelt fia különös éleselméjűségére, matematikai tehetségére. Bolyai János 12 évesen került apja iskolájába, a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, az első három évet kihagyva a negyedik osztályba. Valóságos csodagyerek, 15 évesen szép szögharmadolási eljárásra mutatott rá, megoldásában felhasználta az xy=c egyenletű hiperbola egyik ágát. Édesapja fiát is Göttingenben szerette volna taníttatni, de szerény tanári fizetése ezt nem tette lehetővé.
Bolyai János 1818-ban a bécsi katonai akadémiára került, ott 1823-ban kitűnő eredménnyel végzett, hadmérnöki képesítést szerzett. Egyévi továbbképzés után kinevezték alhadnagynak és a temesvári erődítési igazgatósághoz helyezték. Innen írta édesapjának a sokat idézett sorokat, tudatva őt korszakos felfedezéséről: „Semmiből egy ujj más világot teremtettem.” Ma már dokumentumok bizonyítják, hogy a parallelák problémájának megoldásából születő új nemeuklideszi geometriáját 1820 és 1824 között dolgozta ki. Apjának 1825 elején mutatta meg a már kidolgozott elméletet. Johann Wolter von Echwehrnek, bécsi akadémiai matematikatanárának 1826-ban Aradon adja át ennek egy kéziratos fogalmazványát. (Ez sajnos elveszett.)
Az abszolút geometria, azaz az ún. hiperbolikus geometriát kidolgozó 29 oldalas latin nyelvű értekezése édesapja Tentamen című tankönyvének függelékeként jelent meg 1832-ben. A címe: Appendix. Scientiam spatii absolute veram exhibens... vagyis „A tér abszolút igaz tudománya...” Bolyai Appendixe 1829-ben már teljesen kidolgozva, nyomdakészen megvolt. Bolyai Farkas 1831. június 20-án sietve postázta „barátjának”, Gaussnak az Appendix egy levonatát. A bálványozott göttingeni óriás válasza a Bolyaiaknak nagy csalódást okozott: Gauss levelében azt állította, ezeket az eredményeket ő már régóta ismeri, s ha az Appendixet dicsérné, olyan lenne, mintha önmagát istenítené.
Bolyai Jánost lesújtotta a válasz, egészsége is megrendült, malária- és a kolerafertőzésen esett át. 1831-től Lembergben teljesített szolgálatot főhadnagyként, majd 1832-ben Olmützbe helyezték századosi rangban. Hiába kért feletteseitől felmentést a katonai szolgálat alól, hogy tudományos munkáját folytathassa, kérelmét elutasították. Kapitányként helyezték nyugállományba 1833-ban. Először apjához költözött, de nem jöttek ki egymással. János visszavonult a domáldi birtokra, együtt élt Kibédi Orbán Rozáliával, akivel csak 1849-ben törvényesíthette házasságát. Két gyermekük született, 1837-ben Dénes, 1840-ben Amália. Bolyai János rossz gazdálkodónak bizonyult, állandó anyagi gondok gyötörték, 1846-ban családjával Marosvásárhelyre költözött, egy szerény kis házba. Ezután már csak tudományos problémákkal töltötte idejét. Bár elszigeteltségben élt, nem értesülhetett kora tudományának több eredményéről – miként arra Weszely Tibor és Kiss Elemér, a két kiváló marosvásárhelyi kutató a közelmúltban rámutatott – mégis jelentős matematikai eredményeket ért el az Appendixen kívül is.
A Lipcsében működő Jablonowski Társaság pályázatot írt ki a komplex számok szerepének tisztázására. Bolyai János 1837-ben 8 oldalas pályamunkát adott be Responsio (Felelet) címmel. Ebben korát megelőző gondolatokat is fejteget, igyekszik tisztázni a komplex számok geometriai szerepét. A Responsióban Bolyai Hamiltonnal egyidőben megalapozta a komplex számok algebrai elméletét. A Responsiót a bírálói értetlenül fogadták, a kiírt pályázatot egy jelentéktelen munka nyerte.
1848-ban apja révén eljutott hozzá Lobacsevszkij „Geometrische Untersuchungen zur Theorie der Parallellinien” – Geometriai vizsgálatok a párhuzamosok elméletéhez – című, az Appendixszel rokon szellemű dolgozata, amelyben az orosz matematikus is felvázolja a nemeuklideszi hiberbolikus geometriát. Bolyai az elismerés mellett szigorú, de igazságos kritikával illeti vetélytársa művét.
Bolyai 1850-ben hozzáfogott a Raumlehre (Tértan) című német nyelvű kézirat elkészítéséhez. Egy axiómákra alapozott teljes geometriai rendszert igyekezett kidolgozni. 1855-ben hagyott fel ezzel a munkával, amely így sajnos befejezetlen maradt.
Életében fő művén, az Appendixen kívül más munkája nem jelent meg nyomtatásban. Bolyai János élete végéig napestig dolgozott, papírlapokra, szeletkékre rögzítette gondolatait. Ez a sok ezer oldalas hagyaték, amelynek java részét ma a marosvásárhelyi Teleki Bolyai Könyvtárban őrzik, számos értékes kincset rejt. (Az MTA kézirattárában mikrofilmen megtalálható a marosvásárhelyi anyag.) Már Stäckel, de később Weszely is kimutatta, milyen jelentősek voltak a tetraéder hiperbolikus térbeli köbtartalmának kiszámítására tett jegyzetei, valamint az általa kidolgozott nemeuklideszi geometria ellentmondástalanságát bizonyítani kívánó vizsgálatai. Toró Tibor temesvári fizikus, az MTA külső tagja hívta fel a figyelmet Bolyai János egy kézirattöredékére, amely azt sejteti, hogy zseniális előrelátással felismerte a gravitációs erőtér és a geometriai térszerkezet összefüggését.
Bolyai János élete végén ideje nagy részét az Üdvtan megírására fordította. Ezzel egy, a boldogság útjára vezérlő enciklopédiát igyekezett adni az emberiségnek.
Elhagyatva halt meg, 1860. január 29-én temették jeltelen sírba. A marosvásárhelyi református egyház halotti anyakönyvébe ezt írták: „Bolyai János, nyugalm. Ingenieur Kapitány – meghalt agy- és tüdőgyulladásban. – Híres, nagy elméjű matematikus volt, az elsők között is első. Kár, hogy nagy talentuma használatlanul ásatott el.”
Arckép, festmény nem maradt fenn róla. A Marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzatán látható dombormű talán leghitelesebb ábrázolása Bolyai János arcvonásainak.
Botond – A Botond régi magyar személynévből származik. A buzogánybot szó származéka. jelentésű
- 907(?)-ben a nemzet őt, Lehelt és Bulcsút választotta az ifjú Zsolt vezér gyámjává. Ők hárman háromnapi küzdelemben teljes győzelmet arattak az országba rontott németek hadain. Ugyanez a három vezér szerepel a 945. évi német hadjáratban is. Hagyomány szerint Botond a Majna vidékén zsákmányolt, mikor meghallotta másik két társának az augsburgi csatában szenvedett vereségét (955. augusztus 10.) Ekkor a győztesekre rontott, elvette zsákmányuk nagyobb részét, német foglyait pedig levágatta. Mondai hős abban az elbeszélésben, mely szerint 960-ban Bizánc alatt megjelenvén a két hadsereg szeme láttára páros viadalban földhöz vágta a görög óriást, az érckapun pedig roppant lyukat ütött buzogányával. Néphagyomány szerint Magyarországon halt meg, és a Nógrád megyei Verőcén temették el, ott, ahol most a Migazzi-kastély áll.
Bródy Sándor - Bródy Sándor (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.) nagy hatású magyar író, drámaíró és publicista volt. Hatással volt többek között Ady Endrére, Móricz Zsigmondra, Krúdy Gyulára, Szomory Dezsőre és Molnár Ferencre is.
Egerben született, 1863. július 23-án. Apja nagyvonalú, vállalkozó szellemű úr volt, ki elsősorban ÚR a kaszinó tagja, és csak azután kereskedő, de legelső sorban hódító férfi. Fiára örökül vagyont nem hagyott, még felnevelni sem tudta.
Bródy Sándor még gyermek volt mikor apja tönkrement, és nem sokkal azután meghalt. Az apai örökség mégis számottevő volt: tőle örökölte külsejét, férfitermészetét, büszkeségét és tartását, hallatlan életszeretetét és a mindig újat kezdő vállalkozási kedvet. Valamint tizenhárom testvért, kik közül ő volt a legkisebb, ezért mindenki őt csodálta, óvta és szerette. Írói életében is kimeríthetetlen kincsesbánya volt a szerteágazó nagy család élete. Testvérek, unokahúgok és unokaöccsök hozták a maguk életét.
Miután apja meghalt, a család felbomlott. Aki tudott, a saját lábára állt, anyja pedig a töredék családdal Pestre költözött, s ezzel Bródy élete is megváltozott.
"Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a lelkemet úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő tömegben... akarok, akarom, s az leszek!" -vallotta. Először a színészettel próbálkozott, majd Gyulára ment ügyvédírnoknak. Itt próbálkozott először az újságírással, s itt jelent meg első novelláskötete a naturalista Nyomor. Ezután a kevés pénzű, de nagy becsvágytól és költői öntudattól fűtött fiatalember Pestre költözött, s állást kapott a jó nevű Magyar Hírlapnál, mely a fiatal újságírót küldte egy három napos báli tudósításra. Bródy elment, meglátott egy fiatal színésznőt, beleszeretett, s ott maradt három nap helyett három évig. A szerelemből egy fiú született, ki szintén író lett, az ott tartózkodásból pedig lapszerkesztés: Erdélyi Képesújság és Kolozsvári Élet, majd a Magyarország című lap. Ezután visszatért Budapestre, a Magyar Hírlaphoz.
"Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a lelkemet úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő tömegben... akarok, akarom, s az leszek!" -vallotta. Először a színészettel próbálkozott, majd Gyulára ment ügyvédírnoknak. Itt próbálkozott először az újságírással, s itt jelent meg első novelláskötete a naturalista Nyomor. Ezután a kevés pénzű, de nagy becsvágytól és költői öntudattól fűtött fiatalember Pestre költözött, s állást kapott a jó nevű Magyar Hírlapnál, mely a fiatal újságírót küldte egy három napos báli tudósításra. Bródy elment, meglátott egy fiatal színésznőt, beleszeretett, s ott maradt három nap helyett három évig. A szerelemből egy fiú született, ki szintén író lett, az ott tartózkodásból pedig lapszerkesztés: Erdélyi Képesújság és Kolozsvári Élet, majd a Magyarország című lap. Ezután visszatért Budapestre, a Magyar Hírlaphoz.
Bródy életének színterei a kártyaszobák, lóversenytér, kávéházak, kocsmák, szerkesztőségek, kiadók voltak. Életének társai pedig elsősorban asszonyok: színész -és költőnők, polgárasszonyok, cselédek, hercegnők, hiszen írói neve mellett a kor legszebb és legdivatosabb férfijai közé tartozott, amellett színikritikus és lapszerkesztő is volt.
Barátai írók, újságírók, festők, szobrászok, színészek, orvosok voltak, s köréje gyűltek a fiatalok, kik figyelték, s hallgattak rá. Mindemellett rengeteget dolgozott. Írt novellát, regényt, drámát, kereste a fiatal tehetségeket, és sokat olvasott. Foglalkoztatta a képzőművészet, a zene, a lélektan és az orvostudomány. A lobogó életmámor mellett állandóan jelen volt életében a magány, a szorongás, a kétségbeesés, félelem és fáradtság.
Egyedül írta és adta ki a Fehér könyv c. folyóiratot. Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával közösen szerkesztette a Jövendő c. lapot, melyet ma a Nyugat előfutárának tekintenek. Cikkeivel részt vett kora politikai csatározásaiban. Egy idő után idegállapota romlott, de panaszait senki nem vette komolyan. 1904 őszén tüdőgyulladást kapott, betegségét gyógyíthatatlannak tartotta, anyagi helyzete megromlott, szerelmeiben csalódott, s egy napon a pisztolyához nyúlt. Lövése nem talált célt. Öngyilkossága után felgyógyult, de sosem lett igazán egészséges. Közel húsz évig élt még, de az már egy másik Bródy Sándor élete és halála volt.
Budai Nagy Antal - Budai Nagy Antal (? – 1437. december 10-14 k. Kolozsvár) erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. A Kolozsvárnál az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét. Hogy elfogták és kivégezték volna, az teljesen valószínűtlen.
Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vármegye). Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral.
Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség az 1430-as években. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást és ellenségeskedést. Lépes György püspök ráadásul kiátkozta az egyházból azokat a parasztokat és kisnemeseket, akik nem voltak hajlandók neki dézsmát fizetni.
A nemesek durva elnyomása miatt számos paraszt és nemes Husz János tanainak híve lett.
A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott. Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották.
A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott. Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották.
Miután a parasztok követeit Csáki László vajda megölette, Nagy Antal összegyűjtötte a magyar és román paraszthadakat. Miután volt tapasztalata a huszita harcmodort illetően, ezért a felkelőket szekérvárba rendezte, s Désnél megtámadta és megverte az ellenük indult nemesek lovagi seregét.
A nemesek kénytelen-kelletlen tárgyalni kezdtek a felkelőkkel és vezérükkel. A kolozsmonostori egyezséget a nemesek megszegték, mihelyst újabb fegyveres erőt gyűjtöttek. Apátinál azonban ismét a parasztok kerekedtek felül, s Budai Nagy Antal bevonult Kolozsvárra.
A győzelem ellenére azonban a második kolozsmonostori egyezményt az ősz végére újabb összecsapások követték. Nagy Antal seregéből a veszteségek és a távozások miatt már kevesen maradtak. Fő erősségük, Kolozsvár ellen vonuló erdélyi sereggel szemben újabb rohamra gyűjtötte össze a parasztsereget. Elszántan harcoltak tovább, ám végül a parasztvezér elesett. A felkelés rövidesen elbukott, de Kolozsvár január 8-ai visszafoglalásáig még maradtak Észak-Erdély és a Tiszántúl területén ellenállási gócok.
Búzavirág – (növ., Centaurea L., Cyanus Tourn., sukollat, csüköllő, imola), a bogácsnemű csöves fészkesek génusza, a keleti földgömbön mintegy 400 (hazánkban 36 faj és néhány hibrid) fajjal. Több nyári, ritkán egynyári füvek v. kórók, egyszerű egész többször szárnyasan hasogatott, nem szúrós levelekkel, magános v. egész ágas-bogas helyzetű virágfészekkel, fordított tojás alakú, lapított szemterméssel. A fészek szélén levő virágai meddők, sem hímjük, sem termőjük nincs, csak a fészek díszítésére és feltüntetésére valók. Hazánknak saját nevezetesebb B.-ai vannak, p. a C. melanocalathia Borb., C. spinulosa Roch., C. Csatói Borb., C. stenolepis Kern., C. Koschyana Heuff., C. mollis W. et Kit., C. trinioefolia Heuff., C. Haynaldiana Borb. stb. Nevezetesebb fajok továbbá a kék B. (C. Cyanus L., kék virág, vad pézsma, dődike), mely leginkább mezőkön és vetésben nő, ¤. Dél-európai eredetű, de a gabonával mint a pipacs már régen, talán már a cölöpépítmények korában elterjedt. Kedves szép egyszerű virág, mindenütt szeretik, piacon is árulják, a magyar pórleány is bokrétába v. koszorúba köti, a porosz uralkodó családnak is kedves virága. Ritkábban fehérvirágú, de a kertekben halványkék, lila, sötétlila, rózsaszín, barna, piros és tarka változatait is látni. Sugárvirágait régebben vizelethajtó orvosságnak használták, ma legfeljebb füstölő porba teszik, hogy a szine tarkább legyen, de az illatot csökkenti.
Virágjából, mint a többi fajéból is, festéket lehetne kapni, de nem nagyon tartós, a kék B.- é valamint a kertekben szintén díszlő C. montana-é L., C. mollis-é W. et Kit. és C. axillaris-é Willd. a leghasznavehetőbb. A búzavirágnak majd minden faja csinos virág, azért gyakran kertbe is ültetik. Ilyen a C. Ragusina L., mely egészen fehérmolyhú, szép sárga virágú; Raguza régi falain vadon nő. Sárga a hazánkban mostanában terjedő C. orientalis L. is; az alacsony fehérmolyhú C. candidissimá-t (Hort.) most virágágyak díszítésére kedvelik. A C. atropurpurea W. et Kit. kiváló magyar növény, a haza DK-i hegyein gyakori, szép sötétpiros nagy virágfészke van; sárga virágú fajtája (C. calocephala Willd.) ritkább. Egész 2 méterre megnő, kertben több változatát cserjecsoportok díszéül ültetik. A C. Behen L. (C. alata Lam.; Rhaponticum Behen Kostel., répabogács) vadon az Eufrátes folyó tájain terem, gyökerét régen behengyökérnek(Widerstoss-v. Gliederweichwurzel) nevezték, keserű, kissé csípős ízű, Keleten ma is mérgezés ellen, gerjesztő szernek, s az emlékező tehetség erősítésére használják. Több más faj alkalmatlan gyom, különösen, ha még tövises fészkű is, mint a C. solstitialis L., C. Calcitrapa L. Ez utóbbit és más fajait régebben hathatós orvosságnak tartották, különösen hideglelés, bőrkiütés, gyomorgyengeség ellen próbálgatták.
A búzavirágok nemzettsége egész sor igénytelen kerti évelőt kínál. Macrocephala - Nagyfészkű búzavirág Magasság: 100-110 cm. Virágzási idő: VI-VII. hó.
Virág: Sárga fészekvirágzatok. Articsókaszerű, barnás fészekpikkelyekkel fedett, csaknem ökölnyi bimbók. Levél: Tojásdad vagy hosszúkás, nagyméretű, egy árnyalatnyi okkersárgával elegyedő matt zöld, érdes tapintással. Tenyészhely: Teljesen napos, meleg. Talaj: mérsékelten száraz, tápanyagban gazdag. Montana - Hegyi búzavirág. Nálunk is honos, szép formájú virágokat hozó faj. Magasság: 40-50 cm, Virágzási idő: VI-VII. hó.
Virág: Kék, búzavirágszerű fészekvirágzatok, melyek egyesével a merev szárakon.
Levél: Széles, lándzsa alakú, sötét szürkészöld. Tenyészhely: félárnyékos, megfelelő vízellátás esetén akár napos is. A pangó vizet nem tűri.
Virág: Sárga fészekvirágzatok. Articsókaszerű, barnás fészekpikkelyekkel fedett, csaknem ökölnyi bimbók. Levél: Tojásdad vagy hosszúkás, nagyméretű, egy árnyalatnyi okkersárgával elegyedő matt zöld, érdes tapintással. Tenyészhely: Teljesen napos, meleg. Talaj: mérsékelten száraz, tápanyagban gazdag. Montana - Hegyi búzavirág. Nálunk is honos, szép formájú virágokat hozó faj. Magasság: 40-50 cm, Virágzási idő: VI-VII. hó.
Virág: Kék, búzavirágszerű fészekvirágzatok, melyek egyesével a merev szárakon.
Levél: Széles, lándzsa alakú, sötét szürkészöld. Tenyészhely: félárnyékos, megfelelő vízellátás esetén akár napos is. A pangó vizet nem tűri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése